Szabó Attila - ötletbörze szakaszt lezáró bejegyzése

Sziasztok!

Engedjétek meg, hogy pár gondolatot, érzést megosszak veletek annak apropóján, hogy lezárult a projekt első szakasza, az ötletelési fázis.

A számokat ismerhetitek, összesen 87 ötlettérkép készült, ami valamivel több, mint 2.000, igen jól olvastátok valamivel több, mint kettőezer elágazást, kis ágacskát tartalmazott.

De mi van ezen számok mögött?

Nyilván sok-sok munka, sok-sok ötlet, sok-sok tenni akarás, jobbító szándék. És számomra ez utóbbi az, ami a legnagyobb eredményt jelentette ebben a projektben.

Már az, hogy 68-an jelentkeztetek szekciótagnak egy hatalmas meglepetés volt számomra, mert azt üzente, hogy nagyon sokan a szíveteken viselitek a cég sorsát. Nem csak egy szimpla munkahelyet láttok benne, ahova minden nap be kell járni a megélhetésért, hanem egy olyan közösséget, amelyért érdemes tenni, és amelyben érdemes hinni. Az, hogy 68-an jelentkeztetek az én hitemet is megerősítette és engem is nagyobb erőfeszítésekre sarkallt.

Ez a tenni akarás, ez a jobbító szándék végigkísérte a projekt teljes ötletelési fázisát. És még valami volt, ami végigkísérte. A pozitív hozzáállás. Az, hogy nem kritizálom a másik ötletét, hanem igyekszem benne meglátni a jót és igyekszem hozzátenni a magam részét is azért, hogy még jobb ötlet legyen belőle. Az, hogy nem magamnak őrzöm meg az ötletemet, hanem közkinccsé teszem, mert közösen sokkal többet ki tudunk hozni belőle, mint egymagamban. Ez a hozzáállás a cég első tíz-tizenöt évét nagyon nagymértékben jellemezte, viszont a sok munka és a sok tennivaló mellett valahogy az idők folyamán megkopott, kevésbé lett ránk jellemző. A helyét kisebb vagy nagyobb részben átvette a pesszimizmus és a negatív gondolkodás. És ez egyre inkább rányomta a bélyegét a cég elmúlt pár évére és egyre kevesebb dolognak tudtunk örülni és egyre több dolog miatt elégedetlenkedtünk. Ez a projekt, már most hatalmas eredményt ért el, mert megmutatta, hogy pozitív hozzáállással, egymást segítő szándékkal milyen komoly teljesítményt lehet elérni és mennyivel jobb érzés így dolgozni. Ha csak ennyi maradna a projektből, hogy ezt átmentjük a mindennapokra, már óriásit léptünk előre a megújulás útján.

A cég akkor tud előrelépni és mi mindannyian akkor fogjuk jobban érezni magunkat benne, ha meghallgatjuk egymást és nyitottak vagyunk a másikra, ha mindannyiunknak nem a Miért nem lehet? kérdés jut elsőként eszébe egy feladat vagy egy ötlet kapcsán, hanem a Hogyan lehet? kérdés. Rengeteg nagyon okos érvet lehet felsorakoztatni annak érdekében, hogy bebizonyítsuk, hogy valamit nem lehet megcsinálni és nagyon nehéz megtalálni azt az ösvényt, ahogy mégis meg lehet valósítani az adott ötletet, feladatot. De mégis ennek a keskeny ösvénynek a megtalálása visz előre bennünket emberileg és viszi előre a céget, mint közösséget. Nagyon bízom benne, hogy a projekt első fázisa megmutatta számotokra, hogy létezik ez az ösvény, és arra buzdít titeket, hogy a projekten kívül is keressétek meg és találjatok rá erre az ösvényre.

Mindenkinek köszönöm a projektben való eddigi részvételt és hamarosan jelentkezünk a projekt további konkrét lépéseivel.

Szabó Attila